Katasztrófa a konyhában

A húsvét elmúltával maradt egy csomó eléggé sós főtt sonkám. Nem akartam kidobni, de már eléggé untuk mindketten, ezért kerestem valami használhatónak tűnő ötletet. Találtam a Nosalty-n egy csőben sült krumplis sonkás receptet. Sose sütöttem még csőben sült cuccot, de az eddigi olvasmányaim alapján valami egymásra halmozott, tojásos keverékkel leöntött, és kisütött kajára gondoltam, így gondoltam ez jó lehet, és ízletes. Mivel a sonka elég sós volt, azt gondoltam sót nem teszek bele. Terv alapján a szőlőmagolajat cseréltem sima olajra. Mivel azt írta a recept, hogy nem kell fűszerezni a szőlőmagolaj elegendő ízt ad, ezért a szószt megborsoztam frissen őrölt borssal (Mondtam már, hogy nagyon szeretem a frissen őrölt bors ízét és illatát?) Azt írta a recept, hogy tojássárgát és tejfölt kell összekeverni. Gondoltam, a tojás akkor is megnő, ha benne van a fehérje is, nem akartam újra azon agyalni, hogy mit kezdjek megint a tojásfehérjével.

A krumplit szépen megfőztem, azzal nem volt gond, a sonkát feldaraboltam, az is ment, összekutyultam a szmötyit, jénaiba halmoztam a darabosat, ráöntöttem annyi szmötyit, hogy a tetején még legyen egy vékony réteg, illetve belefolyjon a résekbe. Így összesen 6 tojás ment bele. Sütöttem egy csomó ideig, sokkal többet, mint amennyit előírtak, elég sok lett, illetve úgy láttam, a tojás még nem sült meg. Akkor állítottam le a sütést, amikor már úgy láttam, hogy a tojás megkeményedett teljesen.

Izgultam, hogy milyen lett, kiszedtem a sütőből, kiszedtem a tányéromra egy jó adagot, és mit látok:

HOVÁ TŰNT AZ A RENGETEG TOJÁS?

Kinézetre jó lett volna, viszont az alján ott figyelt egy csomó tojásszínű, húsleves híg zsíros lé! Aminek semmi íze! Ráadásul a sonka még sósabb lett, mint volt!

Íme a lé, amiről beszéltem:

Van ötletetek, hogy mit hibáztam el? Írjátok meg hozzászólásban!

Ja és az eredeti recept itt

Egy félig sikerült krémes sütemény

Húsvétkor kaptam a 89 éves nagymamámtól egy általa krémesnek nevezett lapot, kettévágva. Gondoltam, meg töltöm azzal, amivel ő szokta, csak én vaníliásan csinálom. Könnyű a krém receptje, margarin cukorral habosra kikavarva, pudinggal összekeverve. Kikérdeztem töviről hegyire az arányokat illetően, gondoltam egy fél adag elég lesz.

Megfőztem a vaníliapudingot fél liter tejből (ez az egész adaghoz van, de gondoltam a másik felét a férjem megeszi), és elkezdtem a felét a robotgéppel lassan kavartatni, hogy hűltebb legyen, és a margarin ne olvadjon meg, ha hozzákeverem. Aztán a margarinadag felét porcukorral elkezdtem kikavarni (itt az utasítás, mikor kérdeztem, hogy mennyi: "Hát, kislyányom, úgy találomra, amennyire édesen szeretitek..." Annyira bírom a nagymamámat! :)) Nem kavartam sokáig, mondom a gép majd összekutyulja rendesen. (Hiába, amire van gépem, azt azzal csináltatom, lusta vagyok!) Hááát, eleinte aggódtam, hogy mi lesz ebből, az összes cukros margarin a keverőrész belsejébe vándorolt, aztán egy idő után csak kijjebb jött. Mikor úgy láttam, hogy lassan jó lesz az állag, akkor megkóstoltam. Itt jött a meglepetés!!!! Nagyon nagyon nagyon margarinos volt. Na akkor nem volt mit tenni, bele a puding másik fele is. Kész lett a krém, mondhatom nagyon nagyon finom lett, és tökéletes állagú!!!

Akkor kenjük rá a lapra! Borzalom, túl sok a krém! Vastag lesz! Agyaltam gyorsan, mit tudnék vele kezdeni. Hirtelen nem jutott semmi az eszembe, így hát, gondoltam, egy életem, egy halálom, rákenem az egészet! Rá a teteje, és kész! Gondolkodtam, hogy fel kéne dobni valahogy a tetejét, de aztán nem volt már rá energiám. Be a hűtőbe, hogy a margarin ne olvadjon el benne.

Másnap nézem (a művelet este történt), kóstolnám, a felső lap teljesen száraz, porlik, törik, de nem kemény! Azóta is azon agyalok, hogy lehetett volna megmenteni, hogy ne száradjon ki. Nektek van ötletetek?

Ja és a tökéletes állagú és ízű, ám vastagon krémes, száraz tetejű süti, íme:



És a recept:

Tésztalap: 
Kikérdezem a nagymamámat, és hozom.

Krém:
25 dkg margarin
kb 200 g porcukor (ízlés szerint több vagy kevesebb, de így eléggé édes)
1 cs. pudingpor, ízlés szerint
3-4 kanál cukor, ízlés szerint
0,5 l tej
A pudingot úgy érdemes főzni, hogy pici tejjel a szárazanyagot csomómentesre keverjük, és amikor a többi tej felforrt, akkor hozzákeverjük, és kevergetve főzzük egy kicsit. Mint írtam, bedobtam a pudingot hűlni a lassan járó robotgépbe, addig gyorsan a margarint a porcukorral úgy, ahogy összekevertem, majd ez is ment bele a robotgépbe, míg jóóó krémes nem lett. Van a cukrászoknak olyan hosszú késszerű alkalmatosságuk, amivel jól lehet a krémeket a lapra rákenni, én is ilyet használok, az I*KEA-ban vettem, egy tortalapáttal együtt volt csomagban (nem biztos, hogy ez a neve, ezekben nem vagyok otthon.)

Receptgyűjtemények, amiket használok 2. - Webes felületek

Ebben a bejegyzésben a webes felületekről írok, amiket használok.


Ahogy haladtam előre az újabbnál újabb receptek kipróbálásával, nézegettem a mindmegette.hu-t is, de aztán annyira sok találatot kaptam 1-1 keresésre, és annyira átláthatatlan volt, hogy annak a használatával felhagytam.

Aztán tovább keresgéltem, főleg az interneten, rátaláltam a nosalty.hu-ra. Ezt az oldalt azért szeretem nagyon, mert annyira sokféle kategória szerint lehet böngészni a recepteke között, hogy az ember nem is hiszi el, se elsőre, se másodjára. :) Lehet pl. elkészítési időre, adagmennyiségre, alkalomra szűrni, a babák számára készíthetőek is külön lekérdezhetők. Lehet ár, nehézség szerint is szűrni, és ami nagyon hasznos, hogy maradékból készíthető ételek is külön lekérdezhetők. Ez utóbbit most vettem észre, de jól át fogom tanulmányozni, az biztos! A fent felsoroltakon kívül sok-sok kategória és receptjellemző közül lehet választani, érdemes megnézni!

Mostanában, ha olyat akarok főzni, amit még eddig nem, vagy nem sokszor, a következő sorrendet szoktam bevetni: megnézem a Petőben. Ha abban nincs, megyek a Minervához. ha abban nincs, vagy nem tetszik, megyek a Nosalty-ra. Itt általában több receptet olvasok el, és azt használom, ami a legjobbnak tűnik olvasás után. Volt már olyan is, hogy két receptből raktam össze egyet.

Nektek mi a kedvenc webes receptgyűjteményetek? 

Receptgyűjtemények, amiket használok 1. - Szakácskönyvek, egyéb könyvek

A húsvétot nem töltöttük itthon, így nem is főztem, ételt is kaptunk, így holnap sem főzök. Ezért a következő bejegyzések a receptgyűjteményekre összpontosulnak. Elsőként a könyv típusúakról írok.

Mikor elkezdtem főzni tanulni, akkor az otthon fellelhető legjobbnak tűnő szakácskönyvet kezdtem olvasgatni, használni. Ez A könyv Pelle Józsefné: Minerva nagy szakácskönyv volt. Ebben házias receptek találhatók, mindenféle ételtípusra kitér, egyszerűek a leírások, és ami fontos, hogy Olyan nagyon nagyon kezdők részére is vannak benne okosságok, mint én. Pl. le van írva, mi az a rántás, habarás, hogy kell csinálni ... stb. Mindezt nagyon nagyon egyszerű szöveggel teszi, mindenki számára érthető módon.


Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy kellene valami olyan szakácskönyv, amiben az alapdolgok jó alaposan, részletesen le vannak írva, hogy az ember megtanulhassa, aztán tökélyre fejlessze az egyes recepteket. Néha a keresgélés, receptolvasás közben olyan érzésem volt, hogy jobban járnék, ha elmennék főzőtanfolyamra. Egy időben nézegettem is, de olyan alaprecepteket tanítót nem találtam, vagy csak nagyon nagyon drágán (azt hiszem, ezek a főzőiskolák nem az én zsebemnek készültek). Aztán rátaláltam az általam eddig olvasott legjobb szakácskönyvre, ami valójában vendéglátós tankönyv:
Pető Gyula: Ételkészítési ismeretek.
 Ebben a könyvben minden úgy van leírva, ahogyan az éttermekben készítik, konyhai felszerelések, praktikák leírásával. Arra kell odafigyelni, hogy a mennyiségek 10 személyre szólnak, ha kevesebbet akarunk készíteni, arányosan kevesebb hozzávaló kell. Benne vannak az alap receptek, amiket az éttermekben ehetünk, az összes praktikával együtt. A különböző húsok előkészítési, elkészítési módjai pontos leírásokkal, folyamatábrákkal, az egyes receptek előtt az elkészítéshez szükséges előismeretek jelölésével.Na szóval, ez egy tuti könyv!

Nem receptkönyv, de szerintem nagyon hasznos: Marianne Lumb: Konyhai késtechnikák. A főzésben az egyik kedvenc részem a zöldségek, gyümölcsök aprítása. Ennek a műveletnek a tökélyre fejlesztéséhez nagyon hasznos a fent említett könyv. Leírja az egyes késtípusokat, azt, hogy melyiket mire használjuk. Aztán végigmegy az egyes alapanyagtípusokon: leírja a zöldségfélék, gyümölcsök, a különböző húsok, halféleségek ... stb előkészítési, darabolási módjait, és azt, hogy milyen kést érdemes hozzá használni. Mindezt rengeteg fotóval, jól érthető módon, részletesen, könnyeden! Nagyon jól használható könyv. Már csak gyakorolni kell a benne foglaltakat!

Ti milyen szakácskönyveket használtok? Egyáltalán használtok szakácskönyveket?

Krémes

Maradt egy csomó tojásfehérje a vaníliamártás után, meg egy a töltött tojásból, nem akartam kidobni. Eszembe jutott, hogy még januárban valamikor csináltam almás krémest. Akkor sikerült egy olyan receptet találnom, aminek a krémes része pont olyan lett, mint a bolti krémes, gondoltam az a recept most is jól fog jönni.

A tésztalapoknak meg boltban kapható fagyasztott verziót választottam, azért a saját leveles tészta készítését még nem mertem bevállalni.

Megsütöttem az első lapot. Tollal megkentem olajjal a tepsit előtte. Ezt fontosnak tartom leírni, mert korábban kicsit bővebben tettem alá olajat, és nagyon sok zsiradékot beszívott az alja, kevésbé lett úgy finom. Megszurkáltam sütés előtt villával, mert egy helyen korábbi egyik receptemben azt írták a púposodás ellen, és én nem tettem meg, és nagyon felpúposodott. Gondoltam, ha megszurkálom, nem jön fel. De feljött :( Eredetileg 2 lapot terveztem, annyit is vettem ki a fagyasztóból. Miután az első lap megsült, már láttam, hogy elég lett volna az egyik is. Nagyon magas lett, ezért kettőbe vágtam. Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezekkel a leveles tészta lapokkal nem igazán boldogulok, sütve törik, szóródik a morzsa mindenhova. Ennek utánanézek, mert ez így tarthatatlan. Na mindegy, szóval kettévágtam. Vízszintesen.

Már egy ideje foglalkoztat, hogy a cukrászok a krémest hogyan szeletelik. Mert hát ugye a lapokat elég nehéz szeletelni, mind az alján, mind a tetején, és közte meg a puha krém. Hiába olvastam el a Konyhai késtechnikák című könyvet, nem jöttem rá. Ott azt írják, hogy a krémes sütiket recés késsel kell vágni, mégpedig forróval, hogy a krémben szépen haladjon. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a krémest simán szelik. Gondoltam, hogy biztos van egy minta-szeletelőjuk, ugyanakkora négyzetek kivágására, a darabokat egymáshoz illesztik, rá a krém, szeletelés, rá a másik tésztalap. Ezt akartam kipróbálni. Sajna kevésbé kivitelezhető, mint gondoltam. Az volt a terv, hogy a széleken biztos látszanak az egyes kis tésztalapocskák szélei, de nem! Plusz nem tudtam egyforma szeleteket sem vágni, plusz el kellett raknom éjjel a tetejét, mert féltem, hogy megszárad, persze ez már csak akkor jutott eszembe, mikor felszeltem azt is (egymásra téve vágtam fel a két lapot, hogy egyforma legyen), így fogalmam sem volt, hogyan kéne újra összerakni. Így aztán a teteje összevissza lett. A végeredmény:


A krém receptje pedig: 
4 tasak vaníliás pudingpor
1 l víz
8 ek cukor
6 db tojásfehérje

Elkészítés:
A puddingot a vízzel, és 2 ek cukorral sűrűre főzzük. 6 tojásfehérjéből 6 ek cukorral kemény habot verünk, majd a meleg pudinggal elkeverjük, és a tésztára kenjük. Figyelni kell, mert a meleg keverék oldalt szeret lefolyni, de ha kicsit az ember formázgatja, szilárdul annyit, hogy megálljon. Nem kell megijedni, tele lesz fehér pöttyökkel, ami ugye a tojáshab, de ha áll a hűtőben egy kicsit, a fehér pöttyök eltűnnek, és tényleg olyan lesz, mint a bolti krémes. Sajnos az én krémem most nem lett valami jó, érzem benne a pudingpor ízét. Nem csoda a hiba, legalább 4-5-ször újra kellett kezdenem. Hiába az anyalét már csak ilyen :D

Töltött tojás erdélyiesen

Elkészült a töltött tojás ma délben. A Főzőiskola című újságban találtam egy jó kis receptet hozzá, egész jól sikerült, íme:

Dupla adagot készítettem, de ide az eredeti mennyiségeket írom.
Recept:
Hozzávalók:
5 tojás
10 dkg májkrém
2 dl tejföl
1,5 dl olaj
1 tk. mustár
só
fehérbors
fűszerpaprika
petrezselyemzöld

Elkészítés:
4 tojást keményre főzünk, hideg vízben kihűtjük, megpucoljuk, hosszában kettévágjuk, sárgáját óvatosan kikaparjuk, az egyiket félretesszük.

Majonéz elkészítése: A megmaradt nyers tojást szétválasztjuk, a sárgájához hozzáadjuk a félretett főtt sárgáját, csipetnyi sót és a mustárt. Szerintem, hogy ne legyen csomós, érdemes a főtt tojást villával jól összetörni. Én nem tettem meg, és kicsit csomós is lett a végén. (Persze csinálhattam volna géppel is, de annyira kevés volt az olaj nélkül, hogy gondoltam, nem bíbelődöm. Ahogy ment bele az olaj, már érdemes lett volna a géphez nyúlni, de már gondoltam, nem kenek össze annyi edényt, így is sok mosatlan lett a végére.) Ezután vékony sugárban, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olajat. Itt jegyezném meg, hogy nehéz edényben csináljuk ezt a műveletet, vagy nem kézi robotgéppel, mert egyszerre csurgatni is meg keverni is nem tudjuk, elmászik az edény. Én ezt nem tudtam, így egy kicsi olaj adagolása után kavartam, adagoltam, kavartam, míg el nem fogyott az olaj. Így is jó lett! :)

A majonézbe belekavarjuk a tejfölt, és sózzuk, borsozzuk. Én mondjuk frissen őrölt feketeborsot használtam (szeretem a frissen őrölt borsot használni, a bolti őrlésű helyett), ettől kicsit pöttyös lett, de nekem direkt tetszik így :)

A megmaradt főtt tojássárgákat összetörjük villával, hozzáadjuk a májkrémet, az apróra vágott petrezselyemzöldet (ezt a hozzávalót kihagytam, mi nem szeretjük), a fűszereket és pár kanál tejfölös majonézt. Jó kis kenhető masszát kapunk a végére.
Edénybe öntjük a megmaradt tejfölös majonézt, majd nyomózsák segítségével megtöltjük a tojásfehérjéket a májkrémes masszával, és a töltött tojásokat a majonézes tejfölbe helyezzük. Na itt a töltésnél is volt egy kis problémám, nincs nyomózsákom (beszerzendők listájára felvéve). Sok helyen láttam főzős műsorban, hogy egy zacskó egyik sarkát levágva, abba töltve a tölteni valót ugyanúgy jó az eredmény. Én ezt csináltam, de sajnos több helyen kilyukadt, kettő is, így a végén kiskanállal tettem a maradék masszát a tojásokra. A képen látható töltés a második prototípus, egy patikás szatyor volt (természetesen kimosva)

Ja és a díszítés! Aki szereti az ilyesmit, és ért hozzá, tegye! Nekem most a praktikum volt a fő szempont, hogy könnyen tudjam a hűtőben tárolni, nem várunk vendégeket. Így jól záródó műanyag dobozba tettem.

Foszlós kalács vaníliamártással

Vidéken nőttem fel, és ott soha nem dobtunk ki ételt! Ha már mi nem ettük meg, megették a jószágok, kutyák, macskák, szárnyasok. Ezért a zsigereimben van, hogy borzalmasan érezzem magam, ha ételt kell kidobnom. így aztán mindig keresem az ötleteket, recepteket, hogy ne kelljen ételt kidobnom.
Pár napja kaptunk egy kakaós-vaníliás kalácsot. Mivel mi ilyesmit így magában nem eszünk, gondoltam, csinálok belőle valamit. Eszembe jutott az iskolai menzán sokszor tálalt vaníliasodó. (Mai napig nem tudom, mi az, két darab piskóta volt leöntve valami édes lével) Gondoltam a szakácskönyveim közül valamelyikben van valami ilyesmi. A Minervában találtam is egy vaníliamártás nevűt. A terv: darabokra tépkedni a kalácsot, és leönteni vaníliamártással, várni egy kicsit, hogy beszívja a nedvességet, majd kicsi tejszínhab, és kész! Ilyen lett:

És a recept:
Hozzávalók:
3 darab tojás
1 ek. liszt
3 ek cukor
1/2 l tej
vaníliarúd, vagy 2 cs. vaníliás cukor

Elkészítés:
A tejet felforraljuk, közben a tojások sárgáját a cukorral, a liszttel, a vaníliával (vagy a vaníliás cukorral) habosra keverjük, és beleteszünk egy picike tejet, hogy hígabb legyen. Komolyabb mennyiséghez szoktam gépet használni, de ehhez a mennyiséghez bőven elég egy fakanál is :) Az időbe még belefér a kalács tálkákba tépkedése is. Miután a tej felforrt, a lángot kicsire vesszük, a tojásos levet vékony sugárban, folyamatos keverés mellett belecsurgatjuk a tejbe, rövid ideig még főzzük, folyamatosan kevergetve. Én akkor szoktam abbahagyni, mikor érzem, hogy selymesedik, kissé rátapad a lé az edény falára, de olyan csúszósan. Még keverek rajta kettőt és elzárom alatta a lángot. Nem kell megijedni, melegen sokkal folyósabb, mint kihűlve, sokat fog sűrűsödni. Ezután a forró mártást a kalácsra öntjük, érdemes körben, mindenhová folyatni, hogy mindenütt beigya a nedvességet. Kihűlés után egyből fogyasztható, de hűtőből kivéve sem rossz!

Elindult a Fakanál és szeretet - tanuljunk együtt főzni című blog

Kedves Olvasók!

Ezen a blogon arról olvashattok majd, hogyan próbálok mind jobb szakács lenni, a családom és a saját megelégedésemre!

Eddig csak próbálgattam a főzést, de úgy érzem, kellett egy komolyabb elhatározás, ezért mindent megteszek, hogy az elkövetkező évben megtanuljam a lehető legtöbbet a főzés fortélyai közül! Leírom, megmutatom nektek azt is, ha nem sikerült, de azt is, ami nagyon jól sikerült! És megmutatom nektek, én mit hibáztam, mit kell máshogy csinálnom, de azt is, ha egy recept már első elkészítéskor nagyon jól sikerül!

Nálam a kulcsmondat: Merd kipróbálni, nem baj, ha elsőre nem megy, tökéletesíteni csak a valamit lehet! "Csak az nem töri el a tányért, aki nem mosogat!"