Krémes

Maradt egy csomó tojásfehérje a vaníliamártás után, meg egy a töltött tojásból, nem akartam kidobni. Eszembe jutott, hogy még januárban valamikor csináltam almás krémest. Akkor sikerült egy olyan receptet találnom, aminek a krémes része pont olyan lett, mint a bolti krémes, gondoltam az a recept most is jól fog jönni.

A tésztalapoknak meg boltban kapható fagyasztott verziót választottam, azért a saját leveles tészta készítését még nem mertem bevállalni.

Megsütöttem az első lapot. Tollal megkentem olajjal a tepsit előtte. Ezt fontosnak tartom leírni, mert korábban kicsit bővebben tettem alá olajat, és nagyon sok zsiradékot beszívott az alja, kevésbé lett úgy finom. Megszurkáltam sütés előtt villával, mert egy helyen korábbi egyik receptemben azt írták a púposodás ellen, és én nem tettem meg, és nagyon felpúposodott. Gondoltam, ha megszurkálom, nem jön fel. De feljött :( Eredetileg 2 lapot terveztem, annyit is vettem ki a fagyasztóból. Miután az első lap megsült, már láttam, hogy elég lett volna az egyik is. Nagyon magas lett, ezért kettőbe vágtam. Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezekkel a leveles tészta lapokkal nem igazán boldogulok, sütve törik, szóródik a morzsa mindenhova. Ennek utánanézek, mert ez így tarthatatlan. Na mindegy, szóval kettévágtam. Vízszintesen.

Már egy ideje foglalkoztat, hogy a cukrászok a krémest hogyan szeletelik. Mert hát ugye a lapokat elég nehéz szeletelni, mind az alján, mind a tetején, és közte meg a puha krém. Hiába olvastam el a Konyhai késtechnikák című könyvet, nem jöttem rá. Ott azt írják, hogy a krémes sütiket recés késsel kell vágni, mégpedig forróval, hogy a krémben szépen haladjon. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a krémest simán szelik. Gondoltam, hogy biztos van egy minta-szeletelőjuk, ugyanakkora négyzetek kivágására, a darabokat egymáshoz illesztik, rá a krém, szeletelés, rá a másik tésztalap. Ezt akartam kipróbálni. Sajna kevésbé kivitelezhető, mint gondoltam. Az volt a terv, hogy a széleken biztos látszanak az egyes kis tésztalapocskák szélei, de nem! Plusz nem tudtam egyforma szeleteket sem vágni, plusz el kellett raknom éjjel a tetejét, mert féltem, hogy megszárad, persze ez már csak akkor jutott eszembe, mikor felszeltem azt is (egymásra téve vágtam fel a két lapot, hogy egyforma legyen), így fogalmam sem volt, hogyan kéne újra összerakni. Így aztán a teteje összevissza lett. A végeredmény:


A krém receptje pedig: 
4 tasak vaníliás pudingpor
1 l víz
8 ek cukor
6 db tojásfehérje

Elkészítés:
A puddingot a vízzel, és 2 ek cukorral sűrűre főzzük. 6 tojásfehérjéből 6 ek cukorral kemény habot verünk, majd a meleg pudinggal elkeverjük, és a tésztára kenjük. Figyelni kell, mert a meleg keverék oldalt szeret lefolyni, de ha kicsit az ember formázgatja, szilárdul annyit, hogy megálljon. Nem kell megijedni, tele lesz fehér pöttyökkel, ami ugye a tojáshab, de ha áll a hűtőben egy kicsit, a fehér pöttyök eltűnnek, és tényleg olyan lesz, mint a bolti krémes. Sajnos az én krémem most nem lett valami jó, érzem benne a pudingpor ízét. Nem csoda a hiba, legalább 4-5-ször újra kellett kezdenem. Hiába az anyalét már csak ilyen :D