Pár napja kaptunk egy kakaós-vaníliás kalácsot. Mivel mi ilyesmit így magában nem eszünk, gondoltam, csinálok belőle valamit. Eszembe jutott az iskolai menzán sokszor tálalt vaníliasodó. (Mai napig nem tudom, mi az, két darab piskóta volt leöntve valami édes lével) Gondoltam a szakácskönyveim közül valamelyikben van valami ilyesmi. A Minervában találtam is egy vaníliamártás nevűt. A terv: darabokra tépkedni a kalácsot, és leönteni vaníliamártással, várni egy kicsit, hogy beszívja a nedvességet, majd kicsi tejszínhab, és kész! Ilyen lett:
És a recept:
Hozzávalók:
3 darab tojás
1 ek. liszt
3 ek cukor
1/2 l tej
vaníliarúd, vagy 2 cs. vaníliás cukor
Elkészítés:
A tejet felforraljuk, közben a tojások sárgáját a cukorral, a liszttel, a vaníliával (vagy a vaníliás cukorral) habosra keverjük, és beleteszünk egy picike tejet, hogy hígabb legyen. Komolyabb mennyiséghez szoktam gépet használni, de ehhez a mennyiséghez bőven elég egy fakanál is :) Az időbe még belefér a kalács tálkákba tépkedése is. Miután a tej felforrt, a lángot kicsire vesszük, a tojásos levet vékony sugárban, folyamatos keverés mellett belecsurgatjuk a tejbe, rövid ideig még főzzük, folyamatosan kevergetve. Én akkor szoktam abbahagyni, mikor érzem, hogy selymesedik, kissé rátapad a lé az edény falára, de olyan csúszósan. Még keverek rajta kettőt és elzárom alatta a lángot. Nem kell megijedni, melegen sokkal folyósabb, mint kihűlve, sokat fog sűrűsödni. Ezután a forró mártást a kalácsra öntjük, érdemes körben, mindenhová folyatni, hogy mindenütt beigya a nedvességet. Kihűlés után egyből fogyasztható, de hűtőből kivéve sem rossz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése